10.30 Rózsafüzér

10.50 Szombathelyi Erkel Kórus – Paukovics László és Paukovicsné Hegyi Gabriella – gregorián ének

11.00 Ünnepi szentmise

Szentmise végén Himnusz, majd

Szombathelyi Erkel Kórus – Paukovics László és Paukovicsné Hegyi Gabriella – ének

Havasi Gábor – ének

Polgármesteri köszöntő

Az új kenyér megáldása – szegése – kínálása

Az ünnepségen közreműködik a Tapolcai Honvéd Kulturális Egyesület

A rendezvényen kép és hangfelvétel készül.

Az idősek és mozgásukban korlátozott személyek szállításáról az önkormányzat gondoskodik.

A gépkocsi a Szent Imre Római Katolikus Templom elől indul 10.00 órakor.

2018. augusztus 19-én, egy igazán látványos vízi parádénak, az ország egyik legszebb vitorlás felvonulásának lehetünk tanúi.

Helyszín: 8261 Badacsony , Móló

GPS: 46.783103942871094 | 17.50019073486328

Program:

21:00 Feldíszített vitorlások kivonulása

22:00 Tüzijáték

22:15 Feldíszített vitorlások bevonulása

A program rendkívüli időjárási körülmények esetén a nézők biztonsága érdekében elmaradhat.

❗️Kedves Bor7 látogatók! Az Országos Meterológiai Szolgálat előrejelzése szerint 15 percen belül vihar várható

Szaktárlat vezetés az Egry József Emlékmúzeum időszakos kiállításában Sipos Anna művészettörténésszel.
Időpont: 2018. július 7. 16.00 óra

Előzetes bejelentkezés 2018. július 5 csütörtök 12.00 óráig a 06-87/431-044-es elérhetőségen. 
Maximális létszám 30 fő, megértésüket köszönjük. Felhívjuk figyelmüket, hogy a díjmentesség csak a tárlatvezetést érinti.

A Pauler család badacsonyi történetének szálai a 19. század közepéig nyúlnak vissza, amikor is tehetős pesti polgárok sorra vásároltak szőlőbirtokokat a Balaton partján, amelyekre aztán nyaralót,”villát” építettek. Pauler Tivadarnak azonban ilyesmi eszébe sem jutott, lefoglalta a tudományos és oktatáspolitikai közélet. Mégis lett szőlője és villája is Badacsonyban. Ez pedig úgy történt, hogy rokona és jó barátja, Hajnik Károly a parlamenti gyorsírói iroda vezetője nagyobb kölcsönt kért az akkor már magas közjogi méltóságokat viselő Pauler Tivadartól, aki az összeget készséggel a jó rokon rendelkezésére is bocsátotta. A sors aztán úgy hozta, hogy Hajnik Károly a pénzt nem tudta visszafizetni, s mivel adós sem akart maradni, felajánlotta hitelező rokonának a badacsonyi birtokot, aki azt – látatlanban – el is fogadta.

Pauler Tivadart nem érdekelte a frissen szerzett ingatlan, ideje sem volt rá, ezért évekig feléje sem nézett. Mikor aztán mégis rászánta magát, hogy megnézze minek is jutott birtokába lekocsizott a Balatonhoz, mivel akkoriban még nem volt vonat, s annyira megtetszett neki Badacsony, hogy azonnal építkezni kezdett. Felépítette azt a nagy olaszos stílusú villát, amely

a Paulerok három nemzedékének kedvelt pihenőhelyévé vált. Pauler Tivadar halála után, fia Gyula az édesanyjától örökölte meg a badacsonyi birtokot, ahol halálát is lelte, szabadsága ideje alatt vacsora közben ragadta el a szívhalál. Lánya Juliska Badacsonyban ápolta a nagybeteg Egry Józsefet katonáskodása idején, itt szövődött szerelmük, s itt lelhettek otthonra is. Milyen a véletlen, ha Pauler Tivadar nem jut badacsonyi ingatlanhoz, akkor Egry József sem lehetett volna badacsonyi festő.

Pauler Gyula fia, Pauler Ákos a 20. század elejének egyik legjelentősebb magyar filozófusa, a két világháború közötti korszak hivatalos bölcseletének meghatározó szereplője. Ismeretelméleti, filozófiatörténeti, logikai, pedagógiai és erkölcstani munkássága egyaránt jelentős volt a korszak tudományos életében. Nyolcvanöt éve, 1933. június 29-én hunyt el. A badacsonytomaji Donát kápolna sírkertjében nyugszik. Tiszteletére a kertben emlékmű áll. Munkásságának emlékét őrizzük.

(kép: internet)

Szeretettel hívunk és várunk minden érdeklődőt az

Egry József Művelődési Házba

Faragó György fotóriporter

„Az én Badacsonyom” című

fotókiállításának megnyitójára

2018. június 22-én (pénteken) 18.00 órakor.

– Udvardi Erzsébet badacsonyi posztumusz tárlatára

Május vége van, a Badacsony friss zöldben, fölötte a valószínűtlenül kék égbolt, s a magasba sziklákat is eltakaró, zsendülő vegetáció alatt fut a Római út,  ahol a műterem-lakás szinte együtt lebeg a heggyel. Erzsi néniék kertjében ugyanott a sokszögletű, de körféle fapad, őrzik hűen fügebokrok, elvirágozva is orgonák, harangvirágok, tulipánok és fehéres ibolyák. Egyedül a pad melletti mandula hiányzik, hiszen növendékkorát alig élte túl, mert még aznap, amikor Tamás Pista bácsi meghalt, e fácska is elszáradt Erzsi néni döbbenetére. Amúgy –  Ottlik Géza szavával – minden megvan. Miképpen volt.     A kerítést nem drótból fonták, cserjék, égre nőtt bambuszok veszik körül a hajdani otthont.  A műterem-lakás is, amely nem úrhatnámságból volt hatalmas, hanem egyszerűen ekkora tér kellett Erzsi néni kompozíciói számára. Gondoljuk csak el: templomokba álmodta-készítette megbízásait. A bejárat előtt a holdviolácska. A műterembe lépve pedig a beérett áltermésű ágak fogadnak – régebbi nyarakból – júdásezüst pénzeikkel. A fémes hideg-ezüst színek nem csupán a téli évszakra emlékeztetnek, hanem már Udvardi Erzsébet  kolorizmusára is. Igen a forró-aranyszínű nyaraira. Nem illanhatnak el, hiszen orosz misztikusoktól – többek közt Trubeckoj hercegtől – és ikonfestőktől tudjuk, az aranyszínnek metafizikája van: jelképezi mindenek tartósságát, romolhatatlanságát, megbízhatóságát, vagyis örökkévalóságát. Míg Egry József fehér színnel, a rajzlapra nem vitt anyag hiányával jelezte az izzást, addig Erzsi néni magával az arannyal. Valódi arany-fóliával a szakrális képein.

A festmények ismerősek a hajdanvolt műterem és lakás falain, ismerősek itt, az Egry József Emlékmúzeum falai között is. Emitt tájkép az örsi öböllel, amire az emeletről nyílt Erzsi néni ablaka, amott a nádvágó a festményen. Tündéri realizmus, szinte Szécsi Margit versét van kedve dúdolnia a nézőnek: „Tó fölött és ég alatt / hűvös kékség bujdokol. / Tolong fehér felleg-falka, / körbefogja ég-akol. / Nádvágónak a világ: / nádas-szegte tó-világ, / ez a kékség szallagtalan / kalapuknál kék virág.” Udvardi Erzsébet 1963 és 1966 között Badacsonyban festett képeiből négy is szerepelt 1975-ben Keszthelyen a Balatoni Múzeumban Balatoni Képtár címmel rendezett, minden addiginál gazdagabb kiállításon. Bodnár Éva a Magyar Nemzeti Galéria és a Balatoni Múzeum balatoni tárgyú festményeiből egy kiadványt is szerkesztett, amely a mai napig mintául szolgál, ha valaki a legszebb Balaton-ábrázolások közül szeretne könyvet megjelenteni. Rang volt e tárlaton szerepelni, komoly elismerés  festőinknek akár egy-egy alkotással is bekerülni Szerelmey Miklós, Telepi Károly, Benczúr Gyula, Mészöly Géza, Szinyei Merse, Egry, Bernáth Aurél, Halápy János festményei s rajzai közé. Három másik Udvardi-kép (Szőlőhegy télen, Nádcsomó és a Sirató) társaságában válogatták be az ítészek a Nádvágót.

Udvardi Erzsébet, Badacsonytomajon alkotott 1959-től, s ahogy az évek teltek, egyre többet és mélyebben foglalkoztatta őt is a tó és a bazalt világa. Bármerre is szerepelt képeivel a nagyvilágban: Bécstől Velencén át Új-Delhiig, a Balaton partjához mindvégig hű maradt.

A Duna partjáról a fővárosba ment, onnan ideérkezett. A pillanatot az akarattyai partoknál, amikor eljegyezte őt a Balaton, illetve igent és hűséget fogadott a tónak, elmesélte nekünk, többen is megírták. Ám a hatvanas évek elejéről Erzsi néni alakját idézni hadd lapozzam föl Tatay Sándor sorait. (Azon kapom magamat, hogy őt is legszívesebben Sándor bácsiztam volna…) A hatvanas évek első felére így emlékezett vissza Tatay Sándor: „…feltűnt nekem egy lány, akit nemegyszer láttam botladozni nagy mappájával a Kisfaludy út macskakövein, mert az embernek idő kell és néhány ficam, míg megszokja a mi hegyünket a bokája. De ő kitartó volt. És nemsokára megismertem akkori képeivel együtt egy petúniás teraszra, nagy panorámára nyíló kis szobában, melyet az állami gazdaság juttatott neki. Ott elkezdett meséltetni a hegyről… [És] megszülettek az első képek. Barnásan sötétlő őszi hegy a présházak messze tündöklő fehér foltjaival. Aztán a munkálkodó badacsonyi emberek jellegzetesen szép mozdulatai, ahogy vizet merítenek a kútból, ahogy hordót emelnek, puttonyt vesznek a vállukra, szép ívű hajlással belevágják rövid nyelű kapájukat a nehéz, köves földbe.”

Tatay Sándornál Egry József óta aligha ismerte valaki jobban a Badacsony világát. Sándor bácsi tudta csak igazán milyen a szürke bazalt színe, ha fölkéklik. Pedig nem tanulta a színdinamikát Nemcsics Antal tanár úrtól, bár Pápáról bizonnyal ismert minden festőművészt. Erzsi néni badacsonyi tanítványból mesterei testvérmúzsájává vált. Vajkay Aurél, aki pedig a balatoni hegyközségeket ismerte úgy, mint tenyerét, szintén meghallója lett az Udvardi-festmények legtitkosabb üzeneteinek is: „A bazalt adja a sötét tónusokat, az őszbe boruló szőlőhegy, a nádas olykor a sok rozsdavöröset, a klasszikus ókorig visszanyúló kultúra tanácsolja a ragyogó színeket. Mesevilág voltaképp, ami Udvardi Erzsébet képeiből árad, legendák sorozata, amilyent csak egy szerető édesanya tud a gyermekeinek elmondani. Olyan felnőtt gyermekeknek azonban, akik már két világháború rémségeit megélték, s most balsejtelmeik elől anyjukhoz menekülnek. Csak asszony tud ilyen megható szépen a felnőttekhez szólni, meséket mondani, csak nő tud ennyire szeretetteljesen mozdulatokban feloldani emberi alakot. Gondoljunk csak a badacsonyi betlehemesek (vagy inkább Háromkirályok) egy varázslatos éjt sejtető világára, vagy a parázsvivő nő gyengéd mozdulatára. S a tágranyílt szemek messzibe vesző tekintetükkel az ókor jósnőinek legendáit idézik. Az asszony magában érzi az élet titkát, s mindennél jobban tudja értékelni. szeretni ezt, s ez az életszeretet sugárzik Udvardi Erzsébet képeiből.”

Udvardi Erzsébet 1970-ben már egészen kiforrott, egyéni stílusával, sajátos, senki máséval össze nem téveszthető képi világával lepte meg a közönséget a Tihanyi Múzeum falai között. Sokan ismerték már, de sokan még nem.  Kiállítását É. Takács Margit rendezte, a megnyitót pedig Tamás István mondta. Itt álljunk meg egy pillanatra! Tamás István a hatvanas évek második felében Udvardi Erzsébet diófája (pontosabban, Tataytól jól tudjuk már, a tanács által kiutalt ház kertjének a diófája)  alatt tűnődött Udvardi Erzsébet festői világán. E tihanyi Udvardi-kiállítás megnyitására készült írásával. Laudáció volt ez a megnyitószöveg a javából, de valami más is. Szerintem voltak néhányan, pontosan nem tudom, mert akkoriban 10 esztendős valék, akik kihallották ott, a templomhegyen, akkor, a hatvanas években festett képek gyűjteményes bemutatásán a művészettörténeti szakszövegbe szőtt vallomást. Azokból a bizonyos irodalmi áthallásokból következtetek, hogy nem sokat tévedtek, akik et nem ért váratlanul, hogy Tamás István négy esztendő múlva elveszi feleségül azt a művésznőt, akinek éppen a festményeit kell az érdeklődők figyelmébe ünnepélyesen ajánlania. Emígy: „…a jelenalkalomra fordítva a szót, gyökerébe elfojtom minden tudós gondolat ellenszenves kísértését: jó-e nézni ezeket a képeket?  Nagyon jó. Miért? Nem tudom. Csak jó. Persze most hazudtam, a hatás kedvéért. Igenis, hogy tudom. Mert szépek.”

Nincs szükség filológiai nyomozásra, anélkül is látnivaló, hogy Tamás István prózasorai nem csupán Erzsi néni alkotásai, de Juhász Gyula szerelmes költészete felől is kaptak fényt:

Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon,

Fájása édes, hadd fájjon, hagyom.

Ha balgaság, ha tévedés, legyen,

Ha szerelem, bocsásd ezt meg nekem!

S a kezdetben baráti és szellemi kapcsolatból valóban, 1974-ben házasság lett.

Ám előreszaladtam, remélve, hogy Udvardi Anna már Erzsi néninek a hetvenes években született festményeiből tervezi a harmadik tárlatot.  Addig is maradok a hatvanas éveknél, mivel maradandó művek kerültek ki Udvardi Erzsébet tomaji műterméből. Az írástudó tudósítók időben felfigyeltek arra, hogy nem akármilyen szellemi üzenetük van ezeknek a festményeknek, túl a szépségükön. Koncz István például a metaforikus, vagyis inkább szimbolikus látásmódot üdvözölte, amelyből a Vajkay Aurél emlegette legendavilág teremtődik. Jelképpé lesz az Udvardi-festményeken az édesanya alakja, vagy bármelyik badacsonyi figura: „… lenyűgöző darabja: az Anyám című. Nem egyszeri-egyedüli; egy kissé valamennyiőnk édesanyja, aki mintha nem is a Balaton, hanem az idő végtelen partján ülne. S jelképpé nő a legmindennapibb természeti jelenség is, a Szél, az Eső, a Cserje. Az összehajtható hármas „oltárkép” Királyi jegyeseinek szeméből inkább a hajdanvolt vincellérek unokái mosolyognak ránk megkapó bájjal…” Udvardi Erzsébet legszívbemarkolóbban tán éppen szüleit örökítette meg. Édesapját és édesanyját. Apám cípű portréjáról Vajkay úgy vélekedett, hogy „a legsikerültebb magyar arcképmások közé tartozik.” Hadd tegyem hozzá – katartikus látványként méltó párjai az Apám-nak az Anyám és a Rekviem. Utóbbi édesanyját láttatja, amint édesapját elsiratja. A ravatal mögött akár horizont is lehetne, vagy éppen a másik világot elkerítő sövény, amilyen a műtermet körülvevő bambusz-sor, de ez a sűrű sötét vegetáció az az erdő, amibe az emberélet felénél már Dante is majdnem beleveszett. S valahol az ágak között egy Nap, de csak annak süt teljes bolygóként, aki túljut a rengetegen. A középkori siratóverseink, a planctusok szomorúsága és egyben élet- és öröklét-igénylő reménykedése jelenik meg a Rekviem című festményen. Csodáljuk meg e beköszöntött nyárban, most, ám remélem, hogy a következő esztendőkben egy jövendő Udvardi Erzsébet Emlékház féltett kincse is marad, mindnyájunk becsülendő kultúrörökségeként.

Kedves Badacsonyiak, Kedves Vendégeink! E kiállítást Udvardi Erzsébeték családi barátja, a költő Simon István lírai sorainak idézésével szeretném megnyitni, kérem, az ő vallomását is tartsák éppolyan igaznak, mint Vajkayét, Tatayét vagy Tamás Istvánét, mert egyszerűen és hasonlóan: szép!

„Udvardi Erzsébet képei előtt arra gondolok: milyen is az emberi lélek viszonya az időhöz és a földhöz? Választ nem várok. A művészet nem tudomány. S azt mondom – bevallom, kissé megilletődötten a látványtól – hogy európai festészet teremtődött a művész badacsonytomaji műtermében. Áttetsző lírája mögött a táj szelleme, a történelem, a múlt. Eltűnt idők fényessége, vizek csillogása, hegyek mozdulatlansága, a Biblia szépsége és örök igazsága –, a múlt és a jelen, amiként ő látja. Szülőföldünk, szeretteink, s a balatoni világ: ecsetje nyomán tiszta tükörben. Pillanatok szépsége és szomorúsága. Gondolat, érzelem: amennyi az ember szemsugarában és a szívében megfér.”

Végezetül annyit csupán: 43 esztendeje Simon István temetésén láttam, hogy Udvardi Erzsébet óva öleli a költő árván maradt fiát.

Udvardi Erzsébet angyalait kérem, hogy ebben a tájban szépen megmaradnom már az ő festett angyalai öleljenek!

Németh István Péter

Egry József a magyar festészet egyik legeredetibb magányos festőegyénisége. Életművében meghatározó jelentősége volt a Balatonnak. Több mint harminc esztendőn át élt a tó partján, 1941-től kezdve abban a házban, melyben 1973-ban létesült emlékmúzeuma. A Balaton káprázatos szín és fényvilága expresszív módon jelenik meg képein. Badacsonytomaj Város Önkormányzata és Kulturális Intézménye tisztelettel és szeretettel hívja és várja az érdeklődőket 2018. június 1-jén, pénteken 17.00 órára az Egry József Emlékmúzeum megnyitójára. Az állandó Egry tárlat mellett, Udvardi Erzsébet képeit láthatják idén a vendégek, köszönhetően Udvardi Annának és az örökösöknek. Udvardi Erzsébet festőművész ’60-as évekbeli balatoni műveiből összeállított emlékkiállítást Németh István Péter költő- irodalomtörténész nyitja meg. A kiállítás megnyitón közreműködik Mohai Gábor előadóművész.

Az Emlékmúzeum nyitva:

2018. június 1- től szeptember 9-ig Kedd- Szombat 10.00-17.00

2018. szeptember 10-től október 1-ig Csütörtök 13.00-17.00 Péntek- Szombat 10.00-17.00

Jegyárak:

Felnőtt: 900 Ft

Diák: 450 Ft

Családi I.: 2000 Ft

Családi II: 2200 Ft

Egry József a magyar festészet egyik legeredetibb magányos festőegyénisége. Életművében meghatározó jelentősége volt a Balatonnak. Több mint harminc esztendőn át élt a tó partján, 1941-től kezdve abban a házban, melyben 1973-ban létesült emlékmúzeuma. A Balaton káprázatos szín és fényvilága expresszív módon jelenik meg képein. Badacsonytomaj Város Önkormányzata és Kulturális Intézménye tisztelettel és szeretettel hívja és várja az érdeklődőket 2018. június 1-jén, pénteken 17.00 órára az Egry József Emlékmúzeum megnyitójára. Az állandó Egry tárlat mellett, Udvardi Erzsébet képeit láthatják idén a vendégek, köszönhetően Udvardi Annának és az örökösöknek. Udvardi Erzsébet festőművész ’60-as évekbeli balatoni műveiből összeállított emlékkiállítást Németh István Péter költő- irodalomtörténész nyitja meg. A kiállítás megnyitón közreműködik Mohai Gábor előadóművész.

Az Emlékmúzeum nyitva:

2018. június 1- től szeptember 9-ig Kedd- Szombat 10.00-17.00

2018. szeptember 10-től október 1-ig Csütörtök 13.00-17.00 Péntek- Szombat 10.00-17.00

A Lipcse környéki zeneiskolásokból alakult zenekar 2018. július 2-án, hétfőn 130 fővel látogat Badacsonytomajra és 18.00 órakor a Badacsonyba a Móló Parkon ad koncertet. A harmónika együttes 4 zenekarból alakult és már több, mint 10 éve járnak hazánkba és Európa számos országába turnézni.

Különlegességük, hogy a megszokott harmonikazene mellett világhírű, örökzöld zenei slágereket is megszólaltatnak harmonika alapon, legyen az rock, vagy pop zene, klasszikus, vagy musical. Emellett a koncertet más hangszerekkel (dob, gitár stb.), énekkel is színesítik, Műsorukat gyakran show-elemekkel, jelmezekkel teszik még szórakoztatóbbá.