Füst Milán: ZOKOGNI SZERETNÉK

“Nacionalizmus-e az, ha valaki tönkretett, agyongyötört, megcsonkított, szegény kis magyar hazája sorsán évek óta sírvafakad? Ez a fogalom, hogy „hazám” nem légbőlkapott koholmány. „Áldjon vagy verjen sors keze, itt élned s halnod kell” – ez sem légből kapott koholmány – egyike ez a legnemesebb szív örökérvényű figyelmeztetéseinek. A szívem vérzik, egész létemben megrendülve állok felejthetetlen hőseink holtteste előtt, már sírni sem tudok és nem is tudom, mit kellene mondanom ennek a csodálatos magyar ifjúságnak! Egy összetört aggastyán szól hozzátok, aki zokogni szeretne, zokogva szeretné forró szívetekre hajtani elfáradt fejét és arra kérni benneteket, hogy akármi következik is ránk, ti még forróbb szeretettel zárjátok édes, fiatal szívetekbe hazátokat, ezt a sokat, mérhetetlenül sokat szenvedett … Magyarországot.”

Október 22-én kedden, a Nagy Imre emlékszürettel kezdődött az 1956. október 23-i forradalom és szabadságharc emlékére szervezett rendezvénysorozat.

Badacsonytomaj Város Önkormányzata és Kulturális Intézménye nevében Fodor József igazgató köszöntötte a vendégeket Badacsonyban, a Kisfaludy- és a Szegedy Róza ház közelében lévő hegyoldalban, a Zabó- és Sipos család szőlőbirtokán, mely nagy történelmi idők tanúja, hisz 1956. október 22-én a forradalom előestéjén Nagy Imre ebben a dűlőben vendégeskedett és szüretelt. Zabó János szőlősgazda meghívására érkezett a szüretre a forradalmat megelőző napon feleségével és unokájával. Innét indult a késő esti órákban Budapestre.